2011. július 18., hétfő

Spontán bejegyzés

Épp Nirvanát hallgatok, olyan rég is volt amikor belenéztem egy koncertbe, és megint annyira élvezem, hogy még az is eszembe jutott milyen érzés volt amikor először hallgattam meg egy-egy számot. Az egy nagyon ritka érzés volt a számomra, más zenénél nem is tapasztaltam hasonlót. Teljes lelkemmel elmerültem a zenében, és az nekem olyan jó volt. Aztán e kapcsán eszembejutott hogy milyen szuper lenne ott lenni egy nirvanán. Úgyhogy képzelegtem magamban egy kicsit, hogy majd kiugrok a bőrömből és üvöltöm a számokat és az nekem megint milyen leírhatatlan dolog lett volna..és ha már ott voltam, odaképzeltem marlát is. Zolit is, de csak valahova hátra a szokásos szemlélődő szerepében.